Baráth Fruzsina traumainformált coach Foglalás

Miért a tömegközlekedésen jön a szorongás, és mit tehetsz, amikor rád tör?

Felszállsz a metróra. Minden rendben, aztán az ajtók becsukódnak, és valami megmozdul benned. A szíved gyorsabban ver, melegséget érzel az arcodban, a levegő hirtelen kevésnek tűnik. Már csak azt figyeled, hány megálló van még, és mi lesz, ha itt, az emberek előtt jön a roham.

Ha ez ismerős, nem vagy egyedül. A tömegközlekedés az egyik leggyakoribb hely, ahol a pánik és a szorongás megjelenik. Ennek pedig nagyon is érthető oka van.

Miért pont a buszon, a metrón, a villamoson?

Az idegrendszered egyik legfontosabb dolga, hogy figyelje: biztonságban vagy-e, és el tudsz-e menekülni, ha kell. A tömegközlekedésen több olyan dolog is összejön, amit a test jelzésként olvas:

  • Nem szállhatsz le bármikor. Két megálló között nincs kijárat, és ezt a tested pontosan érzi.
  • Szűk a tér, sok az ember. Közel állnak hozzád, meleg van, zaj van, és nehéz megmaradni a saját teredben.
  • Mások látnak. Sokunkban ott a félelem, hogy ha rosszul leszünk, mindenki észreveszi.
  • A tested emlékszik. Ha egyszer már volt pánikrohamod egy buszon, az idegrendszered megjegyezte a helyet. Legközelebb már a felszállás előtt riaszt, hogy megvédjen.

Ez az utolsó a legfontosabb. A szorongás sokszor már a megállóban elkezdődik: „Mi lesz, ha megint…?” Ez az előre félés, és pont ettől lesz a következő út még nehezebb.

Mi történik ilyenkor a testedben?

Amikor az idegrendszered veszélyt érzékel, bekapcsol a vészüzemmód. Adrenalin szabadul fel, a szíved gyorsabban ver, a légzésed felgyorsul, az izmaid megfeszülnek. A tested arra készül, hogy menekülj vagy harcolj, csak éppen egy villamoson ülsz, ahol egyiket sem tudod megtenni.

Ezért érzed, hogy kalapál a szíved, szédülsz, remegsz, vagy nem kapsz elég levegőt. Ijesztő érzések, de a vészjelző túl érzékeny beállításából jönnek, nem abból, hogy a tested felmondja a szolgálatot.

A pánik hullámként működik. Felfut, tetőzik, aztán lecseng, akkor is, ha semmit nem teszel.

A gyakorlatok abban segítenek, hogy a hullám alatt ne te sodródj el.

4 gyakorlat, amit használhatsz

  1. Hosszabb kilégzés

    Lélegezz be az orrodon négyig számolva, és fújd ki lassan a szádon hatig számolva. A hosszabb kilégzés jelzi az idegrendszerednek, hogy nincs veszély. Csináld néhány percig, senki nem fogja észrevenni.

  2. 5-4-3-2-1

    Keress magad körül 5 dolgot, amit látsz, 4-et, amit érzel (a kapaszkodó hidegét, a ruhádat), 3 hangot, 2 illatot és 1 ízt. Ez kihúz a gondolatok örvényéből, és visszahoz a jelenbe.

  3. Talpad a földön

    Nyomd le mindkét talpad, érezd, ahogy a padló megtart. Ha ülsz, érezd a széket a hátad és a combod alatt. A tested így kap egy egyszerű üzenetet: meg vagyok tartva.

  4. Nevezd meg magadban

    Mondd ki csendben: „Ez egy pánikhullám. Kellemetlen, de el fog múlni.” Amikor megnevezed, ami történik, kevésbé érzed úgy, hogy elsodor.

Mit tehetsz előtte és utána?

Ha egy időre teljesen kerülöd a tömegközlekedést, az elsőre megkönnyebbülés. Hosszú távon viszont az idegrendszered azt tanulja meg belőle, hogy ez tényleg veszélyes hely volt. A cél nem az, hogy összeszorított foggal végigcsináld, hanem hogy kis lépésekben újra biztonságos legyen.

  • Kezdd kicsiben: egy megálló, olyan napszakban, amikor kevesebben utaznak.
  • Ha jön a hullám, próbálj maradni, és használd a gyakorlatokat. Ha mégis le kell szállnod, az sem kudarc.
  • Utána ismerd el magadnak, amit csináltál. Minden ilyen út egy új tapasztalat a testednek arról, hogy túlélted, és biztonságban vagy.

Nem kell egyedül megoldanod

← Vissza a blogra